„Valóban megszűnt az OKJ rendszer 2020-ban vagy mindez csak egy reklámfogás a képző intézmények részéről?
Visszatekintve az elmúlt egy évre, teljesen jogosan merül fel bennünk ez a kérdés. Sajnos, a választ sem lehet egyetlen szóval megadni.
Mielőtt rátérnék a képzési rendszer átalakítására, a régi és új képzési rendszer közötti különbségekre, érdemes néhány fogalmat tisztázni. Sokszor szembesülök azzal, hogy nem megfelelően használják a különböző fogalmakat, ennek köszönhetően a köznyelvbe teljesen tévesen kerülnek be egyes kifejezések.
A felnőttkori tanulás intézménytípus szerint történhet iskolarendszerben és iskolarendszeren kívül.
Az iskolarendszerű oktatást a nemzeti köznevelési törvény, a felsőoktatási törvény, valamint a szakképzési törvény szabályozza. Célja az általános, középfokú vagy felsőfokú végzettség és/vagy szakmai képesítés megszerzése.
Az iskolarendszeren kívüli képzéseket alapvetően a 2013. évi felnőttképzési törvény, a szakképzési törvény illetve ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Vannak olyan szakmai képzések, amelyekre mindkét szabályozást érvényesíteni szükséges, erre most nem térünk ki.
Van-e különbség a felnőttoktatás és a felnőttképzés között? Egyértelműen van.
Felnőttoktatásnak nevezzük, ha az oktatás iskolai rendszerben történik az OKJ-s szakképesítés megszerzése érdekében, olyan intézményben, ahol nappali tagozatos szakképzés is folyik, például szakképzési centrumban, illetve néhány egyházi és alapítványi iskolában. Ebben az esetben a cél, hogy a felnőttek rövidebb idő alatt és rugalmasabban tudjanak szakmát szerezni, mint a nappali képzésben tanuló diákok. Gyakorlati képzésüket akár saját munkahelyükön is teljesíthetik, ha az megfelel a törvényi előírásoknak valamint a szakmai elvárásoknak. Ebben az esetben van lehetőség az úgynevezett „ingyenes” oktatásra, mivel ezek államilag támogatott képzések.
Az oktatás nappali, esti vagy levelező munkarend szerint folyik. A felnőttoktatásban résztvevők tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak a képzést szervező iskolával. Felnőttoktatásban lehetőség van diákigazolvány igénylésére, valamint diákkedvezmény, családi pótlék és árvaellátás is jár.
Azok a képzések, melyek a felnőttoktatás kategóriába tartoznak szeptemberben, vagy – keresztféléves képzések esetén – februárban indulnak.
A felnőttképzés ezzel ellentétben iskolai rendszeren kívül zajlik, ezek a képzések az úgynevezett önköltséges képzések, tehát a résztvevők fizetik a tanfolyam díjat. A felnőttképzés a piacon egyfajta szolgáltatásként jelenik meg, piaci alapon valósul meg.
Természetesen felnőttképzés keretén belül is van lehetőség ingyenes képzésen való részvételre, abban az esetben, ha például valamilyen pályázat vagy támogatás megléte mellett indítja az adott intézmény a tanfolyamait.
Fontos, hogy a felnőttképzés nem közoktatás, és nem is felsőoktatás. A felnőttképzésben csak olyan személy vehet részt, aki teljesítette a tankötelezettséget, ami jelenleg 16 év, ennek értelmében 16. életévét betöltött személy. Mivel a felnőttképzésben a tanuló nem számít diáknak, így nem jogosult diákigazolványra, sem családi pótlékra sem árvaellátásra.
A felnőttképzési, tanfolyami rendszerű képzések bármilyen időpontban indulhatnak.
Most hogy tisztáztuk a legfontosabb különbségeket, nézzük meg, hogy miként alakult a képzési rendszer, ezen belül is a felnőttképzés Magyarországon.
Az egyik és legfontosabb információ, hogy 2020.12.31-ig indíthatóak a régi rendszer szerinti OKJ-s képzések azzal a feltétellel, hogy a szakmai vizsgát minden résztvevőnek 2022.12.31-ig le kell tenni. Ezek szerint 2021-től már a felnőttképzési intézmények új csoportokat már nem indíthatnak. Mivel azonban a törvény nem tiltotta meg a tanfolyamba való becsatlakozást, így ha valaki még a „régi” OKJ-s rendszer szerint szeretne végzettséget szerezni, olyan intézményt kell keresnie, ahol erre még van lehetőség, mielőtt ezek a képzések kifutnak.
Ami a nehézséget okoz, hogy közben párhuzamosan elindultak az új képzési rendszer szerinti képzések.
Az új szakképzési rendszerben az Országos Képzési Jegyzéket, amit röviden OKJ-nak nevezünk, a Szakmajegyzék váltja fel. A szakmajegyzékben 25 ágazathoz tartozó 174 alapszakma szerepel. Ezeket az alapszakmákat kizárólag iskolai rendszerben lehet tanulni, iskolarendszeren kívüli rendszerben egyáltalán nem.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Adott például egy érettségire épülő Logisztikai és szállítmányozási ügyintéző képzés, melyet eddig tanfolyam keretén belül is el lehetett végezni, kötetlenebb rugalmasabb időbeosztással, munka mellett, ugyan önköltséges, azaz fizetős formában. Erre a jövőben már egyáltalán nem lesz lehetőség. Aki ezt a szakmát szeretné tanulni, már csak iskolarendszerben teheti meg meghosszabbodott képzési idő mellett, mely ennél a képzésnél 2 év.
Az átalakításnak köszönhetően a szakképzési intézményekben a választott alapszakmák teljesítését követően a résztvevők állam által garantált szakképzettséget kapnak, még a piaci alapon működő felnőttképzők tanúsítványt állítanak ki a náluk szakmai képzésekben résztvevők számára. A tanúsítvány megszerzése után akkreditált vizsgaközpontokban szerezhetik meg az államilag elismert bizonyítványt.
Fenti összefoglaló kifejezetten felnőttképzésre vonatkozik, nem az általános iskolát épp befejező és továbbtanulni szándékozó tanköteles diákokra.
Azon lehet vitatkozni, hogy miként fognak tudni a cégek alkalmazkodni az új rendszerhez, mennyire fogják a munkáltatók az akár két éves képzéseket támogatni, a HR-esek követik-e az új ágazatok és szakmák fordítókulcsát illetve, hogy melyik bizonyítványt hogy fogják elfogadni. Az azonban tagadhatatlan, hogy a munkaerő-piaci elvárások folyamatos változása, valamint a gyors technológiai fejlődés miatt elengedhetetlenné vált a szakképzés és felnőttképzés megújítása, illetve a megfelelő kompetenciákkal rendelkező szakemberek képzése. Ehhez a gazdaság mindenkori igényeihez jobban alkalmazkodni képes szakképzésre és felnőttképzésre van szükség.
Rabi-Rizmajer Andrea
Felnőttképzési Intézményvezető
A cikk a pilisi Hírnökben olvasható.
Legutóbbi hozzászólások